Története

 Menü Fajtáink Shetland póni Története

A shetland póni története

A shetland pónik szülőföldje a Shetland-szigetek. Ez 117, hegyvidékkel tarkított szigetcsoportot foglal magába, s összes területe 1430 négyzetkilométer. Az Északi-tenger, továbbá az Atlanti-óceán mossa partajit, a 60-61. szélességi fokon, Skóciától 200 kilométerre északra, Izlandtól 800 kilométerre délre, Norvégiától 300 kilométerre nyugatra fekszik. Igen zord éghajlatú vidék.

A Shetland-szigetek területének több mint 90%-át extenzíven hasznosítják, és mindössze 3,5%-a alkalmas szántóföldi növénytermesztésre. Hepehupás felszínének nagy részét méternyi magasságú láva fedi, de a többi részét is igen satnya vegetáció borítja.

 

Feltételezik, hogy a shetland pónik az ember közvetítésével kerültek be szigetekre, és nagyon valószínű, hogy az Észak-Skóciában élő törpenövésű póniktól származnak. Az biztosnak vehető, hogy már a normannok előtti időben éltek lovak a szigeteken.

A zord éghajlat, a szegényes takarmányozás, a hegyvidék útnélkülisége egy nagyon kistermetű, hihetetlenül lépésbiztos és végtelenül igénytelen fajtát hozott létre. Az elvárható csekély teljesítmény, de főképpen a fizikai elszigetelődésnek tekinthető környezet miatt a póniknak kezdetben nem volt jelentősége a szigetvilágon túl. Így aztán az évszázados elszigeteltség egy egyedülálló pónifajta kialakulásához vezetett. Az 1800-as évek elejéig vadlovak módjára szaporodtak, majd ezt követően indult meg tervszerű tenyésztésük.

 

A XIX. század második felétől kezdve nagy számban kerültek Angliába, ahol a marmagasságukra tekintettel a fajta egyedeit szívesen használták bányalovakként. Egyes becslések szerint egy-egy shetland póni évente akár 5000 kilométer utat is megtett a tárnákban.
Az első „Shetland Pony Stud Book Society” 1831-ben jelent meg.

 

A shetland póni eredeti típusa a Marguis of Londondery által 1870-1873 között alapított shetland póni ménes jellemző megjelenésű pónija, ami digesztívus anyagcsere-típusa révén a hidegvérű lovakhoz nagyban hasonlít, amennyiben különösen dongás mellkas, mély, széles törzs, gyakran barázdált far jellemzi. Marmagassága hozzávetőlegesen 100 centiméter. (5 cm eltéréssel.)

 

A XX. század a shetland póni világméretű elterjedtségét eredményezte. Kikerült a bányákból, és a gyermekek játszótársa, úgynevezett első lova lett. A felnőttek is becsülni kezdték viszonylag nagy vonzerejéért, és fogatlóként kezdték használni. Elindult még kisebb méretűvé való tenyésztése a falabella és időnként a törpe lovak felhasználásával. Végül a divat létrehozott egy másik típust is, aminek a megengedhető maximális marmagassága (bottal mérve) 86 centiméter lett.

 

Ma már sok tízezerre tehető az állománya. Anglián kívül jelentős shetland póni tenyésztő Franciaország és Hollandia, Ausztria és Németország. Kisebb-nagyobb számban Európa minden országában tenyésztik.

Magyarországon is végtelenül népszerű. Az utóbbi időben elsősorban a kisebb, úgynevezett minishetland változat került előtérbe. Bár a gazdasági válsággal és a jogkerülés elharapódzó lehetőségével, valamint a hatalmas létszámú holland anyag bekerülésével a korábbi tenyésztési lendület alábbhagyott, ám még mindig szép számú értékes tenyészanyag van az országban.

Hosszú ideig elegendőnek tartották az egyedek három ősi soros származását, a legutóbbi egyeztetések során azonban ennél hosszabb ismert származás szükségességét helyezték kilátásba. A végleges döntés még nem ismert. A magyarországi tenyésztési gyakorlat, amely az ötgenerációs ismert származást tekinti követendőnek, nemzetközi szinten is versenyképes.

Elérhetőség

   

Facebook