Története

 Menü Fajtáink Sportpóni Története

A sportpóni története

A sportpóni fajtanév megjelölés nem egységes, értékmérő tulajdonságában nem mélyen rögzült fajtát, hanem egy típust jelöl. Genetikai értelemben egy szintetikus populáció. Sem földrajzi területhez, sem hosszú hagyományhoz nem kötődik. Megjelenése törvényszerű mindazokon a helyeken, országokban, ahol a gyermek lovassportnak kultusza van. Az európai országok többsége mára kialakította a maga sajátságos sportpóni típusát, amit minden országban sportpóni fajtaként ismernek el. Ez a szintetikus fajta elsősorban a nagyobb lovas tudású gyerekek átmeneti lova a klasszikus póni és a félvér ló között, de nagyobb termetű fiatalok részére főként hobbycélú hátasként, sőt fogatlóként is számításba jön. Egészen kiválóan képzett és ifjúsági korú versenyzőknek nemzetközi szereplésre is lehetőségét kínál.

Az európai sportlóval hasonló tenyésztési elvek mellett tenyésztik, nemzetközi génbázison nyugszik, azzal a különbséggel, hogy a póni génhányada és a marmagassága határértékekhez kötött. A tenyésztés 25 százalékos póni génhányadot követel meg, a 148 centiméter bottal mért maximális marmagasságot csak kívánatosnak tartja. A sportszakágak a bottal mért 148 centiméteres marmagasságot törvényszerűségként kezelik, és közömbös számukra a póni génhányad.

Egyébiránt a sportpóni génszerkezetének a kialakításában résztvevő fajták aránya nincs meghatározva. Általában különböző pónifajták kancáinak, főleg arabbal, esetleg angol telivérrel vagy angol félvérrel (de sohasem hidegvérűvel) egységesített változata.

Ennek a szintetikus fajtának Európa-szerte létezik egy osztálya, amit sportpóni méneskönyvben tartanak nyilván, de megkövetelt, hogy minimum 12,5 % welsh póni genetikai háttere legyen.

 

A Póni- és Kislótenyésztők Országos Egyesülete alapításától kezdve, de különösen 1992-től nagy erővel szorgalmazta a magyar sportpóni kialakítását az országban már megtalálható, ismeretlen- és vegyes származású pónik-kislovak egységes rendszerben való tenyésztése érdekében. Ezekre a származásukban és küllemükben heterogén, ám munkahasználati tulajdonságaikban általában nem kifogásolható kancákra elsősorban shagya arab méneket javasolt, de nem zárkózott el nagyobb welsh mének, vagy könnyű félvér mének használatától sem. Az egységesítés rendkívül nehezen történt és történik ma is, pedig olyan minőségű élő-sporteszközre, ami a jól képzett lovassal nemzetközi teljesítményre képes, igen élénk kereslet mutatkozik.

Az Egyesület 2010-ben adta ki az első Sportpóni méneskönyvet, amiben 100 egyedet meghaladó, ellenőrzésben tartott kanca szerepelt. A jelenlegi hazai helyzet annak ellenére biztató, hogy más fajtákhoz hasonlóan a gazdasági válság hatására itt is lényegesen csökkent a tenyésztési kedv. A tenyészcél viszont változatlan. Olyan nemzetközi génbázison nyugvó szintetikus fajta tenyésztése a cél, amelyik értékmérő tulajdonságai alapján a jól képzett ifjú lovasokat (több szakágban is) versenyképessé tudja tenni a sportpályákon!

Elérhetőség

   

Facebook